Ha egy terrorszervezet győz, előjön az a probléma, hogy már nem lehet szabadon káoszt okozni és érdekükké válik a rend.

A terrorista


- Hogyan lettél terrorista?
- Hirtelen történt.
- Addig mi voltál?
- Egy senki, aki csak bolondságokkal foglalkozik és akit nem kell komolyan venni.
- Mi történik akkor, ha komolyan vesznek?
- A bolondból azonnal nemzetbiztonsági kockázattá lépek elő.
- Nincs átmenet a kettő között?
- Nincs.
- Minek kellene lennie?
- Egy beszélgetésnek az illetékesekkel.
- Miért nem beszélgetsz velük?
- Amíg bolond vagyok, addig ők nem beszélnek velem. Amikor meg már nemzetbiztonsági kockázat, én nem teszem ővelük.
- Miért nem?
- Mert az egy kihallgatóhelyiségben lenne őnáluk, ami után megkínoznának.
- Kik?
- Magáncégek.
- Mi köze ennek magáncégekhez?
- Hogy jönnek ahhoz, hogy magánérdeket nemzetbiztonsági kockázatnak nevezzenek?
- Kik?
- Tudod mi a legfőbb probléma? Ha júzereket vonnak be olyan ügyekbe, amik meghaladják a szintjüket, azaz a kompetenciájukat. A probléma súlyát jelzi, hogy még az amerikai elnök is egy ilyen ember. Egy júzer pedig azokat a szabályokat követi, amiket az agy diktál. Azaz védekezni kezd a magasabb kompetenciaszintre tartozó információk ellen, mert az agya nem képes beilleszteni ezeket az információkat az általa ismert világ kereteibe.
- Akkor kik az illetékesek?
- Azok, akik értenék, ha arról beszélnék, hogy itt egy olyan idegen beavatkozás zajlik, ami felhasználja az emberiséget piszkos céljaira. Ami a politika és a tőkeerős magáncégek mögé bújik.
- Ők mit nem értenének, amit te igen?
- Az már a párhuzamos valóságok szintje lenne.
- Miért kiáltanának ki terroristává?
- Hogy kikerülve a joghatóságokat járjanak el velem szemben.
- Miért akarnának veled szemben fellépni?
- Mert veszélyesnek ítélnének a céljaikra.
- Mik a céljaik?
- Csupa olyan dolog, amire felháborodna mindenki, ha megtudnák. Persze ez paradox, mert a felháborodók nem értenék a mögöttes szempontokat.
- Mondj egy ilyet, amit mi is megértünk.
- Fejlett demokrata vagyok egy olyan világban, aminek sok jövőképét láttam. Amikben a felemelkedett világokban lényegében kiirtják a fehér embert. Visszatérve az időnek ebbe a pontjába én már rendelkezem ezekkel az információkkal és ha ez ügyben bármit teszek, a demokraták szemében válok fasisztává. Sajnos ezzel szemben sokat nem lehet tenni, mivel mögöttem nincs ilyen ideológia. Bocs, hogy ezt mondom, de egy idő után belátom annak reménytelenségét, hogy egy rakás birkát meggyőzzek és igazából sok értelmét sem látom. Ebbe most beleértem azokat az idegen erőket is, akik megszállták a földi kormányokat és elitréteget.
- Nincsenek olyan idegenek, akik segítenének?
- De vannak, ám azok olyan világot teremtenének, ami szintén elfogadhatatlan egy demokrata számára.
- Milyen világot teremtenének?
- Mint amilyet a fidesz csinál Magyarországon. Aminek még nem látjátok a végét és remélhetőleg nem is fogjátok.
- Mi lenne az a vég?
- Amilyen a cigányok és arabok világa. Pár dúsgazdag ember, egy seggnyaló kiszolgáló réteg, a többi a nyomorszinten. Diktatúrában.
- Demokráciát itt ki akar?
- Senki. Rajtunk kívül.
- Miért?
- Mert senki sem érti az egyéni tudatok fejlett együttélési rendjét, vagy ahogy mi nevezzük a demokráciát.
- Akkor te egy olyan terrorista vagy, aki demokráciát akar?
- Igen. Erre szoktam mondani, hogy terrorista még sosem voltam és örülök, hogy ezt is kipróbálhatom.
- Mitől válik egy ember terroristává?
- Ez csak egy szó, aminek varázsereje van. A varázsát pedig az adja, ha valakire ezt rámondják, megszűnnek az emberi jogai. Ami tulajdonképpen a cél is. Ha te egy arab országban kétségbe vonod a hatalomban lévők hatalmának jogosságát, vagy nem tetszik, hogy nyugati magáncégek kezdenek uralkodni fölöttük, azonnal terroristává válsz, hiába látod magad szabadságharcosnak. Bár ez arab vonatkozásban elég paradox, mert fogalmuk sincs, mi az a szabadság és ahogy megszerzik a hatalmat, ugyanolyan elnyomókká válnak, mint akik ellen harcolnak.
- Ez honnan veszed?
- Láttam Szíriában a demokratikus erők győzelmét. Ugyanúgy visszatértem a jelenbe és utat nyitottam az oroszoknak.
- Hogyan lehet kivédeni azt, hogy az embert terroristának bélyegezzék?
- Ez egy új terület, amit most tesztelek. Mert az amerikaiak viselkedése okán ne gondoljuk azt, hogy nem tekintenek minket olcsó kelet-európaiaknak, akikre ugyanaz a sors vár, ami az arab országokban látható a jelenben.
- Kit értesz amerikai alatt?
- Természetesen egy amerikai átlagember, aki abban a hitben él, hogy az ő hazája a demokrácia és a szabadság élharcosa, ő semmit sem tud már tenni ezzel szemben a maga erejéből. Azokat értem ez alatt, akik részesei ennek, ami igen távol áll mind a fejlett embertől, mind mindattól, amit szavakban hirdetnek. De ez már egy világot behálózó rendszer, ami lassan épült ki, hogy mire az embereknek ez leesik, már ne legyen erejük ezen változtatni. Ugye milyen terrorista dumát nyomatok?
- Mit tehet ezzel szemben az ember?
- Amit én. Feláldozza az életét. Értem ez alatt, hogy ne legyen feleségem, se gyerekem, se senkim, akivel meg lehetne zsarolni. Olyan személyes erőt kell gyűjteni, ami független a többiektől és elég arra, hogy az ember változtasson azokon a jövőképeken, amiket láttam.
- Miért kell ehhez ilyen erő?
- Mert ezek csak az erő nyelvén értenek. Elég komolyan letesztelve.
- Most melyik oldalról beszélsz?
- Mindegyikről.
- Mi a célod?
- Megszerzem a teljhatalmat és bevezetek egy fejlettebb demokráciamodellt.
- Mitől fejlettebb?
- Az orrom előtt láttam pár év alatt összeomlani a parlamentáris demokráciát és sok olyan megfigyelésem lett, ami kizárja, hogy tehetségtelen, gátlástalan, seggnyaló, élősködő köcsögöknek esélyük legyen náluk sokkal többre hivatott embereken uralkodni. Ugyanis ezek az emberek arra fognak törekedni, hogy eltapossák a tehetséges embereket, hogy azok ne is létezzenek. Az egyik beavatkozó idegen társaság nagy bűne, hogy ezt hagyták. Nem véletlenül minősítettem át a beavatkozásukat ellenséges támadássá. Most olyan dolgokról beszélek, ami a hétköznapi ember szeme és értelme számára láthatatlan. Olvasom a blogokon a hozzászólásokat, amikben keresik az okokat, egymással hadakoznak és persze mindenki bolond, aki ezeket az okokat mondjuk a tudatszint emelkedéssel magyarázná.
- Ezzel azt akarod mondani, ha emelkedik a tudatszintem, akkor az összeomlás és a pusztulás vár rám?
- Akkor nem, ha ezek a bolondok, akik ma még vagyunk, sikerrel járnak.
- Mi lesz akkor?
- A kollektív tudatszint nem középkori szinten lesz, aki azonnal eltapossa a gondolkodó embert.
- Miért teszi ezt?
- Az Egy Gondolat nem tűri a kritikát, a javaslatokat és az ellenvéleményt.
- Téged miért tűrt meg?
- Ki mondta, hogy megtűrt? Nem vett észre eddig.
- Miért nem?
- Mert először nem akar ő ölni, meg eltaposni. Először bolond mindenki, aki más véleményen van. Ölni csak akkor kezd, ha megelégeli azt, hogy nem hódolnak neki be, a saját értelmezésében veszélyt kezdenek jelenteni a hatalmára.
- Téged is megölhetnek akkor, nem?
- Annyiszor ölnek meg, ahányszor akarnak.
- Ez nem értem.
- Pedig kellene ahhoz, hogy ennél többet is megérthess.
- Akkor most terrorista leszel vagy sem onnantól, hogy komolyan vesznek?
- Mondom, hogy ez egy új, ismeretlen terület. A saját taktikájukkal csinálom, ahogy Hunyadi tette a törökkel. Átvette a harcmodorukat és jobban csinálta náluk. Jelen esetben mire leesik nekik, más késő.
- Ezt nem értem.
- Ugye csak egy bolond vagyok, akit nem kell komolyan venni. Nos ha már kell, tudjátok hogy késő.
- Késő mire?
- Bármire.
- Hogyan tudod elkerülni, hogy terrorista légy?
- Jézus is az volt a rómaiak szemében. Ám én nem vagyok vallásos. Meg a tudatszintem is jócskán túl jutott a kristály tudat szintjén.
- Ez mit jelent?
- Szerintem isteni hatalmat.
- Az milyen?
- Egyelőre csak béta tesztek futottak ez ügyben, de azok alapján elmondhatom, hogy ellenállhatatlan erőt jelent. Csak mivel itt ész is társul mellé, aki ismeri is ezt a világot, jó előre fel tudott készülni arra, hogy szembe nézzen minden olyan kihívással, ami itt érheti.
- Mit jelentenek ezek a béta tesztek?
- Rengeteg apró kísérletet a mindennapi életben.
- Miért nem tettél azonnal valamit, ha ilyen erőd van?
- Mint mondtam ész is társul most ehhez az erőhöz.